Envirotis fotópályázat
Feltöltött képek száma: 79374   Megfigyelési adatok száma: 268190
   
E-mail cím:
Jelszó:
Beszámolók
Kelet-Ausztrália (Sydney és Cairns környéke) - Ausztrália / Ausztrália Megosztom Facebookon
2020.08.02. 21:17 Schmidt András

Résztvevők: Schmidtné Kővári Ilona, Schmidt András

Felhasznált irodalom, honlapok:

Peter Menkhorst, Danny Rogers, Rohan Clarke, Jeff Davies, Peter Marsack, Kim Franklin (2017): The Australian Bird Guide. Jó határozó az egész kontinens madarairól, szép ábrák és hasznos térképek.

Helyszínekhez tippek:
https://www.youtube.com/watch?v=pGmlBX-wLZQ Birding Northeast Queensland; ebből raktuk össze a Cairns környéki madarászás vázát
https://www.birdwatchers.com.au/local_birding_areas.htm Sajnos maga a Kingfisher Park ott jártunkkor zárva volt (az esős évszakra rendszerint bezárnak)
http://tim-dolby.blogspot.com/2007/08/trip-report-cairns-julatten-mossman_01.html trip reports
http://tim-dolby.blogspot.com/search/label/Michaelmas%20Cay%20Great%20Barrier%20Reef%20%20%28Qld%29 Jó kis trip reportok
Australian Good Birding Guide: nagyon részletes, pontos madarász helyszínek egész Ausztráliára a fontos fajokkal https://books.google.hu/books?id=zxNrDwAAQBAJ&pg=PT70&lpg=PT70&dq=

Általános információk:

Ausztráliáról rengeteget lehet olvasni elektronikus és nyomtatott verzióban is, úgyhogy ezt csak nagyon lerövidítve tárgyalom. Nekünk adott volt a helyzet, hogy a Sydneyben lakó barátainkat látogattuk meg (akiknek ezúton is nagyon köszönjük a rengeteg támogatást az úthoz), és egyrészt ott madarásztunk, másrészt nagyjából egy másik régióra volt idő a három hét alatt. Erre Cairns-t választottuk, mivel talán északkeleten a legnagyobb a fajgazdagság az országon belül, vannak trópusi esőerdők, szárazabb erdők, fás szavannák és tengerpart. Ausztráliában viszonylag könnyen tudtunk madarászni, mivel zömmel szelídebbek voltak a madarak, mint azt Európában lehet tapasztalni, de azért az erdők ott is nehezebbek, a hangokat kell(ett volna) ismerni (a xenocanto-ról persze készültünk, amennyire belefért).
Az időzítésünkön sokat rágódtunk, de az is adottság volt, hogy ebben az időszakban megyünk, Sydney környékén ez a nyár vége volt, Cairns tájékán pedig az esős évszak közepe. Ez utóbbi miatt aggódtunk kicsit, időnként özönvíz szerű esők esnek le (Cairns-ben le is jött állítólag 320 mm egy éjszaka alatt, amíg ott voltunk), jórészt emiatt mondtunk le a sátrazásról és választottuk a panziókat, amit utólag nagyon nem bántunk meg, nem annyira az esők miatt, de általában a kényelem és a jórészt erdei, tehát jó terepi lodge-okhoz képest nem is magas árfekvés okán.
4 hónappal az út előtt vettük meg a jegyeket, akkor még nem sejtettük, hogy a már a hírekben hallható tűzvészek majd jóval nagyobb méretet öltenek, mint a szokásos éves erdőtüzek. És persze a koronavírus járványra sem gondoltunk még 2019 őszén. Nagy szerencsénkre a pusztító tűzvészek és tűzviharok már hetekkel az érkezésünk előtt elhamvadtak (és volt, ahol már az első esők utáni kizöldülést láthattuk), a járványról pedig még csak távoli érdekességként hallottunk az út alatt, korlátozásokat még éppen nem vezettek be.

Közlekedés:

Sydneyben a tömegközlekedést választottuk, nagyon idegenkedtünk a baloldali vezetéstől egy nagyvárosban, és talán nem is lett volna sokkal gyorsabb. Szűcs Lórinak örök hála, hogy a Kék-hegységet és az azon túli fás szavannákat (Capertee Valley) bejárhattuk, ezt tömegközlekedéssel nem lehetett volna és rengeteget tett hozzá a faj- és élménylistánkhoz. A Cairns-i első napokban buszoztunk, illetve egy napot tengeri hajókirándulásra szántunk, utána autót béreltünk és egy hétig a környező madarászhelyeket jártuk be. Az autóbérléssel semmi fennakadás nem volt, de ezt sem részletezem, hiszen nem egy fejlődő országról van szó és a neten minden információ megtalálható. A baloldali közlekedést nem szoktuk meg, de boldogultunk vele, bár végig koncentrálnunk kellett, hogy ne vétsük el. A közutak természetesen jó minőségűek, a Mt. Lewis volt az egyedüli kérdéses rész, oda esős évszakban állítólag időnként csak terepjáróval lehet feljutni, vagy azzal se, de szerencsénkre azt a részt nem érintette olyan nagy eső az ottjártunk előtti időszakban, ami problémát okozhatott volna és a bérelt személyautóval teljesen simán felvezettünk. Földutakon csak keveset mentünk (Mt. Molloy környékén párszor), de nem is nagyon volt szükség rá.

Étkezés:

Jóval drágább a magyarországinál, de szupermarketekben vásárolva azért viszonylag gazdaságosan ki lehet hozni.

Szállás:

Sydneyben a barátainknál laktunk. Cairnsben 3 éjszakát a Global Backpackers Waterfront-ban töltöttünk, ez volt messze a legolcsóbb szállásunk (kb. 3000 Ft/fő/éjszaka). Persze ezért az árért nem kell nagy minőségre gondolni, egy fiataloknak szóló turistaszálló, egy kis szoba, emeletes ággyal, a fürdőszobák közösek – de talán az esős évszak miatt messze nem volt tele a szállás, sosem volt fennakadás a fürdőszobában. Meglepő módon még egy nagyon egyszerű reggeli is belefért az árba, lekvár, pirítós, tej, tea stb., de indításnak jó volt. Egyszer fűvel is kínáltak, de abból nem kértünk... Óriási előnye az ár mellett, hogy közvetlenül a tengerparton van, az Esplanade nevű sétánytól 100 méterre, amely mögött az árapályzóna széles iszaplapályán szép számmal láttunk partimadarakat, valamint egészen közel volt a kikötő is, ahonnan hajóútra mentünk. Cairns utáni első szállásunk a Chambers Wildlife Rainforest Lodges volt az Atherton-fennsíkon. Gyönyörű esőerdei lodge, 180 AUD volt kettőnknek két éjszakára. Éjszakai emlőslessel (cukros sziruppal bekent fák előtt), erdei ösvényekkel, a közelben egy szép krátertóval. Különösen tetszett az ingyenes ruhamosás, már ránk fért. Az Atherton Tablelands Birdwatchers Cabin volt maga a földi paradicsom számunkra, egyetlen kiadó szoba van szigorúan csak két főre, előtte madáretetők, körben esőerdő (viszonylag szárazabb, eltérő jellegű, mint a Chambers Wildlife Rainforest Lodge-nál), a közelben a Mt. Hypipamee NP és fás szavannák. A házinéni már előzetesen és menet közben is sok hasznos tanáccsal ellátott minket az egész fennsík vonatkozásában, a Daintree NP-kal bezárólag. 220 AUD volt kettőnknek két éjszakára. Booking-on stb. nincs rajta, de van egy honlapja, azon keresztül lehet foglalni (én csak véletlenül bukkantam rá, a térképet böngészve). Az eredetileg német házinéni nagyon jól ismerte, szinte személyesen a helyi madarakat és emlősöket. A Mt. Molloy-i szállásunk egy Airbnb volt, nem rossz, de nem terepi, hanem egy falu közepén, de a fennsíknak ezen a részén ez volt a legolcsóbb (kb. az előzőekkel egyező áron). A Daintree folyónál a Daintree Riverview Lodges-ban szálltunk meg, folyóra néző kilátás a teraszról, innen is indult egy reggeli csónakos túra.

Vízum:

Ez nagyon szimpatikus volt, magyar állampolgároknak három hónap alatti útra e-vízum, egy online kérdőív kitöltése után egész rövid időn belül érkezett (Icának kb. egy percen belül).

Védőoltás:

Nem kellett semmi, az északi trópusi területeken sem. Ami ott veszélyes, az ellen nincs oltás (kígyók, pókok, bordás krokodilok stb.).

Részletes beszámoló:

2020. 02.16:
Kb. 24 órás utazás után érkezés a kora esti órákban a Sydney reptérre, az első estén egy reptér melletti hotelben aludtunk. Leszállás közben már láttunk egy Silver Gull-t, mire kiértünk a reptérről, besötétedett.
2020.02.17.
A városnak erről a feléről közelebb volt a Royal NP, mint a Sydney északabbi részén lakó barátainktól. A világ másodikként alapított nemzeti parkja, gyönyörű eukaliptusz erdők, egészen különleges alakú fák, sok üreggel. Az egyikből éppen kinézett egy Australian Owlet-Nightjar, egy másikban egy oposszumot láttunk. Volt sok mézevő és kakaduk. Metróval közelítettük meg (felszálláskor, stílusosan, a nap első madárfaja a Welcome Swallow volt). A Loftus állomástól egész kalandosan lehet bejutni a parkba, konkrétan egy többsávos autópályán kellett keresztben átszaladni (egy helyi mutatta nekünk és több futót is láttunk ezen az úton be- és ki közlekedni...). Este beköltöztünk a barátainkhoz, Mosman városrészbe.
2020.02.18.
Narrabeen Lagoon (egy belső sós tó) és South Creek (kertváros melletti erdős patakvölgy), délután Dee Why Lagoon és tengerpart. Különösen ez utóbbi részt ajánljuk, a tengerpart mellett sós lagúnában jó gém-, partimadár és csérmozgás volt, több kárókatona faj, természetesen Australian Pelican, a tenger fölött teleszkóppal egy Australasian Gannet és Short-tailed Shearwater csapatok. Egyedül a South Creek-en láttunk viszont White-headed Pigeon-t az út során (amúgy valószínűleg azért gyakoribb), és volt egy szép varánusz is.
2020.02.19.
Sydney Botanikus Kert (és városnézés az Operaház körül), délután Manly, North Head. A botanikus kertben Powerful Owl-t és Tawny Frogmouth-t kerestünk, Szűcs Lóri tanácsára az ott dolgozók segítségét kérve – akik tényleg útba is tudtak minket igazítani, és ha nem is könnyen, de meglettek a baglyok (Frogmouth-t viszont nem láttak akkoriban). Az út során alig láttunk Topknot Pigeon-t, azokat is csak átrepülve, itt volt az első néhány. A North Head-ről a tengeren csak 3 Short-tailed Shearwater látszott, viszont itt jött be az első Australian Brush-turkey (aztán még sok).
2020.02.20.
Guringai Chase NP, este Manly (ott pingvint kerestünk, de hiába). Főleg a ragadozómadarak emelhetők ki, 3 Brown Goshawk, Wedge-tailed Eagle és White-bellied Sea-eagle. Gyönyörű tengerparti tájak, aboriginal sziklavésések és kézlenyomatok. Itt is volt egy nagy varánusz és kéregető wallaby-k.
2020.02.21.
Sydney, Centennial Park és Clovelly, Shark Point. A parkban a több ezres gyümölcsevő denevérkolónia és a szomszédságukban, szintén a helyi dolgozók segítségével megtalált 2 Tawny Frogmouth, illetve egy Powerful Owl voltak a fő látványosság, no meg a kakaduk, végre nem csak Sulphur-Crested, hanem Little és Long-billed Corella-k (utóbbi úgy tudjuk, betelepítés eredményeként), továbbá hatalmas Yellow-tailed Black-Cockatoo-k. A Shark Point bizonyult a legjobb tengernéző helyünknek Sydneyben (szerettünk volna kimenni hajótúrára is, de csak havonta egyszer van, és az ott tartózkodásunkkor pont nem volt). Volt egy távoli albatrosz, minden bizonnyal öreg Black-browed, továbbá több száz Short-tailed Shearwater, és köztük végre más fajokat is sikerült meghatározni: 2 Fluttering és 2 Flesh-footed Shearwater-t. Továbbá több halfarkas is elhúzott, leginkább ékfarkú/szélesfarkúak, de volt egy majdnem biztos, öreg nyílfarkú is.
2020.02.22.
Olympic Park, Badu Mangrove és Bird Refuge. Csak pár óránk volt, de megérte ide kiruccanni (eltekintve a szúnyogoktól), 200 White-headed Stilt és 25 Red-necked Avocet (utóbbi csak itt volt az úton). Egy család Yellow Thornbill-be is beleszaladtunk.
2020.02.23.
Ez volt az egyik „nagy nap”. Szűcs Lórinak nem tudjuk eléggé megköszönni, hogy elvitt minket a Kék-hegységbe és annak túloldalán a Capertee Valleybe. Ha magunk megyünk, egyrészt biztosan nem jutunk el ennyire jó helyekre, másrészt csak több napos útba tudtunk volna ennyi kiváló helyszínt tömöríteni. Száz fölötti fajszám és azok közül sokat csak itt láttunk az úton, hiszen hasonló jellegű élőhelyen Sydney magasságában nem voltunk máskor. A Három Nővér Szikláknál a híres panoráma mellett Gang-gang Cockatoo-k néhány méterről (ezek száma a nap folyamán még Lórit is meglepte), lantfarkúmadár, Satin Bowerbird. Bandons Lookout-nál a leégett (és hivatalosan még lezárt) erdőben is volt mozgás, a Spotted Quail-thrush volt a fő szám, de a 3 Treecreeper faj és Crested Shrike-tit is nagyon jó volt. A Lithgow Sewage Ponds-on is nagy szerencsénk volt, több vonuló récefaj is jelen volt legalább egy példányban. Capertee Valley fás szavannáin nagyon sok faj volt. 3 kakadu és 8 papagájfaj, 3 sólyomfaj, Square-tailed Kite, Apostlebird csapatok, zebrapintyek stb. Szürkületig vombatot kerestünk, de sajnos csak elütöttet találtunk.
2020.02.24.
Az esti repülőút előtt még egy rövid kiruccanásra volt lehetőség a DeeWhy Lagoon-hoz és mellette a Long Reef nevű tengerparti zátonyhoz. Belebotlottunk egy Southern Boobook-ba, és sokkal jobban meg tudtunk nézni néhány partimadarat, mint korábban, pl. a Sooty Oystercatcher-t. Este repülés Cairns-be.
2020.02.25.
Cairns-ben a befizetett, majdnem egynapos hajóúttal kezdtünk. A Seastar csapatát tudjuk ajánlani, kedvesek voltak, a távcsövekről azonnal látták, mi velünk a helyzet és igyekeztek segíteni madarakat látni (persze a kb. 20 másik utasra is oda kellett figyelniük). Michaelmas Cay és Hastings Reef voltak a célpontok, előbbi egy homokos zátony, költősziget több ezer madárral, szulák (Brown Booby), fregattmadarak (két faj), csérek (Crested, Bridled, Sooty Tern és Common Noddy). A madarak szelídek, volt, amit meg lehetett érinteni. A Hastings Reef tengeralatti zátony, itt már mi is búvárpipáztunk, és itt volt csak Black-naped Tern. A nyílt tengeren sajnos alig volt mozgás. Az Esplanade nevű parti sétány kiváló a partimadarakra, sivatagi és mongol lilék, rozsdástorkú partfutók csapatai közt szibériai vándorcankók, mellettük parti rákásztyúk.
2020.02.26.
Esplanade, Cairns Botanikus Kert, Cattana Wetlands.
A botanikus kerttől kicsit többet vártunk (pl. Papuan Frogmouth-t), de láttunk egy Brush Cuckoot-t legalább és persze az első Orange-footed Scrubfowl-oknak is örültünk. A Cattana Wetlands halastó rendszer jellegű vizes élőhely, az első Comb-crested Jacana-kat itt láttuk, volt pár jobb mézevő faj és nagy meglepetésre egy átrepülő nagycsőrű gém.
2020.02.27.
Autóbérlés a reptéren, onnan Yorkey&s Knob (Halfmoon Bay Lagoon), ahol csak a napasztrild volt említésre méltó, majd Barron Falls (szép esőerdő, de a folyó és a vízesés minimális szinten volt a szárazság miatt). Itt elkezdett esni az eső, ami az esős évszakban nem volt meglepő, de szerencsére gyakorlatilag csak ezt az egy fél napot húzta keresztbe az időjárás. Kerestünk kazuárt az esőben a Cassowary House megnevezésű hely környékén, de hiába. Yungaburrába érve Ica a kocsiból kiszúrt egy Buff-banded Rail-t az út menti fűben, ez nagyon jót tett az eső miatt kissé borús hangulatnak. Este érkeztünk a Lake Eacham-i szállásra, ahol még esti emlőslesre ültünk ki (az eső elállt), de nem volt mozgás.
2020.02.28.
A lodge körüli ösvények, körbejártuk az Eacham-tavat, Yungaburrában pedig a Petterson Creek-nél kerestünk és találtunk kacsacsőrű emlőst. Pademelon (kis kenguru) a lodge parkjában több is volt. Itt is az út során több helyen lehetett volna fánlakó kenguru, de azt sajnos nem láttunk. Az erdőben hajnalban Chowchilla család szólt, de itt még nem láttuk meg, több Victoria&s Riflebird (az egyetlen paradicsommadár, amelyre esélyünk volt), Tooth-billed Bowerbird. Az erdei énekesek közül nagyon tetszett az aránytalanul nagy csőrű Yellow-breasted Boatbill, valamint a látványos császárlégykapók, a Spectacled, a Black-faced és a Pied Monarch.
2020.02.29.
Lake Eacham elhagyása után Curtain Fig Tree, ahol alig volt érdemi madár, Hasties Swamp (kicsit többet vártam vízimadárban, de azért volt vándor- és sarlós fütyülőlúd, valamint egy Swamp Harrier. Megálltunk még a Wongabel State Forest-nél, de nem volt olyan faj, ami máshol ne lett volna, végül megérkeztünk az Atherton Tablelands Birdwatchers Cabin-be. Itt a házinéni mellett két fiatal Rufous Owl fogadott minket, az erkélyünk előtt kaptak el kis híján egy oposszumot az etetőn.
2020.03.01.
Atherton-fennsík, Mt. Hypipamee NP (krátertó és Binner-vízesés), Springvale Rd (fás szavanna). Az egyik etetőn hajnalban már egy szőnyegmintás piton volt, a többin pedig papagájok, mézevők és vörösszemsávos pintyek, alattuk egy Pademelon. Az erdőben is jót sétáltunk, de újdonságok inkább a fás szavannákon jöttek be például a hatalmas Red-tailed Black Cockatoo-k és csak itt láttunk Dusky Woodswallow-kat. A Mt. Hypipamee-ben kerestünk Golden Bowerbird-öt de ez nagyon nem az ő szezonja volt, nem is lett meg, csak másnap reggel újra keresve legalább a lugast megtaláltuk (és ott hangozva sem jött elő).
2020.03.02.
A szálláshoz közeli Flaggy Creek-nél kezdtünk, de nem volt különösebb madár, a Mt. Hypipamee bejárati része, majd újra Hasties Swamp (a házinéni elmagyarázta, melyik fán keressük a kaledón bakcsót, és tényleg ott volt). A Granite Gorge-ot nagyon tudjuk ajánlani, nemcsak tájképileg szép, de néhány szárazabb élőhelyekhez kötődő faj is itt lett meg, főként a Squatter Pigeon, nem beszélve a Rock Wallaby-król. Láttunk egy Leaden Flycatcher-t is, az első mályvapártás lugasépítőket (éppen mályvák mellett). A Lake Mitchell-re viszont sajnos nem maradt sok idő, de végre itt láttunk ujjas ludakat és egy feketenyakú gólyát. A Mt. Molloy-i szállásra beköltözés után még próbáltunk lappantyút keresni a Wetherby Road-on, de csak ugartyúkokat hallottunk.
2020.03.03.
Julatten, Mt. Lewis, Mt. Carbine (Spurgeon Road). Julattenben Metallic Starling fészektelep a sportpálya mellett, és itt végre láttunk pikkelyes lórikat. A híres Mt. Lewis úton már az elején láttunk több csodaszép paradicsom lesőmadarat, a fenti tisztáson pedig elég könnyen bejött a nagyon lokális ritkaságnak számító háromszínű papagájamandina több példánya. Az erdei úton itt sem jött be a Golden Bowerbird, de végre láttuk a Chowchillákat és több scrubwren fajt (a lokális Atherton Scrubwren egyikén gyűrűvel). Mt. Carbine felé felvettünk egy hazafelé tartó stoppost, aki, ha nem veszi fel senki, csak ebben az irányban vagy 30 km-t gyalogolt volna. Beugrott egy barátjához sörre, jó barátok lehetnek... Viszont megmutatta a túzokokat, nem mintha nélküle nem találtuk volna meg, de a szintén általa javasolt Spurgeon Road nagyon bejött, a sápadtfejű rozellapapagáj és a Blue-winged Kookaburra mellett két Oriental Cuckoo nagy örömet jelentett, mert itt nem kell elkülöníteni más Cuculus fajoktól...
2020.03.04.
Mt. Molloy-ban reggel elment kicsit az idő, de a felköröző ragadozók némileg igazolták a várakozást, főleg az út egyetlen Pacific Baza-ja tetszett. Utána kicsit bepótoltuk Lake Mitchell-t, bár visszafelé kellett kanyarodni miatta, de megérte: a vízimadarak mellett a Red-backed Fairywren volt látványos, és hallottunk egy guvatfürjet is, sajnos a faji határozás nyitva maradt. Az Abattoir Swamp (Julatten) ígéretes élőhely, de a nap közepén nem volt mozgás, a mocsári mézevő azért jó faj volt. Daintree faluba érkezve többek között radjah ásóludak fogadtak minket, a folyón kígyónyakú madár szárítkozott és a folyó túlpartján láttunk néhány itteni pásztorgémet (mint kiderült, az egyetleneket az úton).
2020.03.05.
Reggel motorcsónakos túra a Daintree folyón: egy nagy álom, a Channel-billed Cuckoo itt jött be, majd végre Brahmin kánya és kendermagos törpelúd is volt, a hírhedt bordás krokodilból viszont csak egyet láttunk. Utána komppal átkeltünk az északi oldalra, megnéztük Jindalba-t (esőerdő) és pár mangróveerdőt, valamint a gyönyörű, közel érintetlen tengerpartot, ahol tényleg az erdő kifut a parti homokra, és nincs beépítve, kiépítve, csak néhány turista lézeng, valamint táblák figyelmeztetnek a krokodilokra. Kazuár sajnos nem volt, és az erdei madarakból is zömmel csak olyanok, amiket már láttunk, de sikerült hanggal behívni egy Mangrove Gerygone-t.
2020.03.06.
Még egyet lőttünk a kazuárra Daintree-ben, Jindalbánál ürüléket találtunk, de ennél közelebb nem jutottunk a sikerhez. Megkezdtük szomorúan a visszautat, Cairnsben leadtuk a kocsit és visszarepültünk Sydneybe, ahol még egy éjszakára a barátaink vendégszeretetét élveztük.
2020.03.07.
A hazaút előtt még egy tengerparti sétára volt idő Mosman gyönyörű sziklás partjain a barátainkkal, elbúcsúztunk tőlük és a szivárványos lóriktól meg társaiktól is.

Fórum
Vendégkönyv
Köszönöm Zoli! Lehet, hogy a bakonyi molnárok ennyivel...
Ma, 20:33 - Fenyvesi László
GYIK / FAQ
Soraid olvasva kipróbáltam több fajt is (csak a faj magyar...
Ma, 15:21 - Barta Zoltán
Milyen madarat láttam?
Rendben, köszönöm szépen!
Ma, 09:38 - Rőczei Tünde
Szavazás
Jelenleg nincs érvényes szavazási lehetőség Tovább »
Hírek, felhívások
Terepmadarász Találkozó frissített információk
2020.08.29.
Terepmadarász Találkozó frissített információk A Találkozó helyszíne: Hortobágy, Hegedűs János... Tovább »
Beszámolók
XX. Terepmadarász Találkozó beszámoló
2020.09.08.
Sziasztok! Az elmúlt hétvégén zajlott le a hazai terepmadarászok legnépesebb hazai jubileumi... Tovább »
Galériák
Sárgalábú cankó
Tringa flavipes
2020. szeptember 20.
 
Vörösnyakú vöcsök
Podiceps grisegena
2020. szeptember 21.
 
Kis sólyom
Falco columbarius
2020. szeptember 20.
 
1 % - amivel idén is támogatni tudod a birding.hu-t
 
© 2010 www.birding.hu Pest Környéki Madarász Kör
FőoldalInfóMegfigyelésekGalériákFajlistákMME NomenclatorRegisztráció